5.Fejezet: Irány Port Angeles!

A zuhanyzás után szó nélkül dobtam bemagam az ágyba Paul mellé.

-Jó éjt...-Mormogtam majd lehunytam a szememet.

Elaludtam.

Reggel a nap erős sugarai keltettek.Az órára néztem: 08:49.

Paul már lent volt a konyhában mert a hangját hallottam lentről.És még valakiét...Seth!

Kipattantam az ágyból, felvettem a köntösömet és lerobogtam a lépcsőn.

-Jó reggelt!-Köszöntem mit sem törődve Setthel.Töltöttem magamnak kávét és átmentem a nappaliba tévézni.

-Na én megyek...Puskaport érzek a levegőben...-Nevetett fel Seth.Majd hallottam amint betolja a széket a helyére.

Paullal az ajtóg mentek.

-Na szia haver, majd találkozunk.-Intett Seth majd rám nézett és ment is az útjára.

-Szia!-Intett utána Paul majd becsukta az ajtót.

Odajött és leült mellém.

Unottan kapcsolgattam a tévét majd felálltam és kivittem a kávés bögrémet a konyhába.

Aztán mentem (volna) fel az emeletre.

-Brandy...-Szólt utánam Paul.

-Hm?-Álltam meg a nappali ajtajában.

-Bocs hogy beleszóltam tegnap a dolgokba...Ez a ti dolgotok, intézzétek is el ti...-Mondta.

-Kösz hogy végre belátod...-Sóhajtottam majd felmentem a lépcsőn.

Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, fogat mostam, sminkeltem és mentem ruhát keresni.

Végül egy citromsárga Miki Egeres pólót és egy sötét farmert vettem fel.

-Paul!Be kell mennem Port Angelesbe elintézni néhány dolgot...Te jössz?Vagy kell valami valahonnan?-Kérdeztem.

-Őőő...Most nem jut eszembe semmi...De megyek veled mert ahogy ismerlek tuti hogy egy csomó dolgot veszel a boltban és aztán meg nem tudod őket cipelni...-Állt fel Paul a kanapéról.

-Hm...Elég jól ismersz már.-Mondtam.Felvettem a tornacipőmet, a kabátomat és a táskámat majd Paullal mentünk is a kocsim felé.

-Visszfelé be kéne ugranunk Emilyékhez...-Mondta Paul.

-Oké...Semmi akadálya.-Mondtam majd indítottam.A fekete Land Rover kigördült s már száguldott is a célja felé...

Port Angelesben el kellett intézni a számláimat, a bevásárlást és minden mást...

Csak még egy dolgot nem gondoltam volna egy dolgot.

Egy régi ismerősre nem gondoltam...

De Ő számított Rám...